ezustvereb

Az Ezüstsas 2008 végén leszállt. Azzal próbálok boldogulni, ami maradt utána. Mondhatni, rendezem, eladom a hagyatékot.

Legutóbb erről beszéltünk...

free counters

Lövészárkok művészete

2010.01.16. 15:47 | 21 hónap | 2 komment

Aki látta a Jarhead c. filmet, annak mélyen az agyába égett, hogy a legkevesebb időt a katona a frontvonalon a tényleges "katonáskodással" tölti. Hogy a modern amerikai hadsereg tagjai mit tesznek a gyúráson és a pingpongon kívül, az más lapra tartozik, azonban maga az unalom, mint jelenség, a korábbi hadszíntereken sem volt ismeretlen.

A lövészárokban másképp telik az idő, míg lőnek, pörög minden, utána pedig ólmos sárként kúsznak a percek - mesélte valamikor a nagyapám. Tőle lövészárok-emlék nem jutott, csupán egy tenyérnyi vágódeszka, aminek mérete megegyezik a napi kenyéradagjával. A nyelébe cirill betűkkel véste, hogy URAL. Hazahozta a zsebében.

Az első és második világháború egyik tömegterméke a különböző kaliberű lövedék volt, aminek típustól és mérettől függetlenül két közös vonása, hogy pusztított és rengeteg hulladékot termelt. Belegondolva fogalmam sincs, hogy rövid időn belül hogy állítottak elő annyi sárgarezet, amennyit a háború felemésztett. Ennyi harang a világon nincs...

Azt, hogy mi játszódhat le egy ember lelkében, aki mellett a szó szoros értelmében vett baj-társak hullanak, akinek minden nap keserű ajándék, aki reménykedik a hazatérésben, és aki az őrület elől az otthon szellemvilágában él - szerencsére erről közülünk már kevesen tudnak beszámolni.

Ha azok a tárgyak, apróbb és nagyobb emlékek, amik a lövészárkokból hazakerültek, mesélni tudnának, azt hiszem, soha többé nem lenne háború. A gyűjteményben találhatók közül szeretnék idővel párat, kisebbet és nagyobbat, míveset és egyszerűbbet, sorjában bemutatni.

A témának megpróbáltam felmérni a szakirodalmát, az első találatok a következők voltak:

  • egy rövid hír, miszerint a Hadtörténeti Múzeum Lövészárok-művészet címmel nyitott a témáról kiállítást
  • találtam továbbá a mek.oszk archívumában is egy rövid hírt. Bevallom, magáról a lapról soha nem hallottam, de legyen ez az én szegénységi bizonyítványom.
  • másik műfaj, nem az újrahasznosításról szól a klasszikus művészet. Erről végre hosszabb irományt is találtam. Mednyánszky nálunk valamiért nagy favorit a családban.
  • a "trench art" szóösszetétellel már a gugli is többet tud kezdeni, pl. képek formájában.

Kíváncsi lennék egyébként, hogy hogyan is készültek ezek a - sokszor - remekművek. Néha látszik, hogy egyetlen szög és talán egy kalapács vagy kődarab volt a szerszám, néha meg komoly esztergamunkát vélet felfedezni.

A mellékelt ábrán egy egyszerű darab látható, ami engem a feliratánál fogva ragadott meg. Megpróbáltam skiccpauszra levenni, hátha jobban látszik, mint a fotón.

Címkék: művészet katona front lövészárok művészet

A bejegyzés trackback címe:

https://ezustvereb.blog.hu/api/trackback/id/tr81672194

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

csurtus · http://csurtus.blogrepublik.eu/ 2010.01.17. 16:41:45

Hát, tényleg torokszorító. A helységnevet nem látom tisztán, de a katona (Feri) édesanyja biztosan Katalin volt...

csurtus · http://csurtus.blogrepublik.eu/ 2010.01.17. 16:44:21

Azt pedig, hogy Mednyánszky báró volt, nem is tudtam.