Mikor végiggondoltam elsőre, hogy mit hogy szeretnék csinálni, eldöntöttem, hogy a könyei maradnak. Anyám is beleegyezett. Rengeteg van, három szoba tele. Az enyémek még dobozokban...
Aztán sokadjára végignézve módosítottam a dolgon. Van pár, ami apámnak jellegzetes budiirodalomként szolgált. Napi fél órában a porcelánon nagyon kellemesen elröhögött-bosszankodott Földi Pál, Nemere és társaik agymenésén.
Kiválogattam tehát ezeket a könyveket, és ezzel indítottam ezüstverébként a vaterán. Először darabonként akartam eladni őket, aztán rájöttem (na jó, kicsit rá is világítottak), hogy ez így nem lesz jó. Csomagokat állítottam össze. Fegyvernemek, Vízi hadászat, mindenféle fantázianévvel. El is ment jó pár, de még messze nem üres a polc.
Legutóbb erről beszéltünk...