A gyűjtemény egy teljesen különálló részét képezik a kardok és bajonettek.

A kettőt igazából külön szeretném kezelni, mert úgy is épp elég nagy falat. Természetesen, mint majdnem mindennel, a kardokkal is bajban vagyok. Van belőlük nem kevés, kettő közülük a nagyapámé, illetve a dédnagyapám rendőr (nem csendőr!) kardja. Azoknak ugyebár illene mindenképp birtokon belül maradni...

Nos, a biztosítás miatt egyszer már elkövetett fotózás alkalmával random módon ez a darab került először a kezembe. Elnézést előre is, akkortájt játszott a kicsi fiam először - nüná, hogy a tudtom nélkül - a fényképezővel, és kapásból ki is akasztotta az objektív mechanikájának fogaskerekeit. Tehát akad köztük jó pár életlen. Ezennel ünnepélyes ígéretet teszek, hogy végig fogom őket újra fotózni, annak rendje és módja szerint.