Egy kis cőger. A nagyapám is ilyen volt, csak ő Kőszegen. A szívem megszakadna, ha a fiam ilyen kicsinek elvinnék tőlem. Persze az anyákat kérdik ilyenkor a legkevésbé.
Mivel kicsit felpörgött körülöttem az élet, lassítok a tempón, kettesével jönnek a napi képek. Cserébe megpróbálok a kitüntetéses szavazatnak is eleget tenni, és a februárt a kitüntetések havává tenni.
A következő adag hatalmas, harmincketten vannak. Katona a nevük egységesen, legalábbis apám így nevezte meg őket. Van ülő, álló, épp csak fekvő nincs. De van kicsi, nagy, bajuszos, vagány és suta, szőke és barna. Mind itt vannak.
Legutóbb erről beszéltünk...