Eddig nem írtam róla, mert nem került szóba. Elvoltam az apró kacatokkal. Tegnap viszont egy izgatott hang keresett, miután a keresztanyám engedélyt kért, hogy kiadhassa a számom.

Ha valaki hallott arról, hogy az egyik vízközeli falu egyik elhagyatott kertjében egy titokzatos gép áll - nos, az a valaki, ha ismeri a pontos helyet, tudni fogja, hol született apám. Ugyanis a titokzatos gépmadár a mai napig nálunk volt.

Mától egy igen lelkes gyűjtő viseli gondját, egyelőre kölcsön címszóval. Úgy látszik, az öreg ezüstsassal még nem haltak ki a habókosok. Örülök neki!

Ja, és hogy hogyan került hozzánk? Jó helyen volt jó időben az Öreg, és 1 forintért megvette. Az összeg kivételesen tényleg igaz.