A gyűjtemény egy teljesen különálló részét képezik a kardok és bajonettek.
A kettőt igazából külön szeretném kezelni, mert úgy is épp elég nagy falat. Természetesen, mint majdnem mindennel, a kardokkal is bajban vagyok. Van belőlük nem kevés, kettő közülük a nagyapámé, illetve a dédnagyapám rendőr (nem csendőr!) kardja. Azoknak ugyebár illene mindenképp birtokon belül maradni...
Nos, a biztosítás miatt egyszer már elkövetett fotózás alkalmával random módon ez a darab került először a kezembe. Elnézést előre is, akkortájt játszott a kicsi fiam először - nüná, hogy a tudtom nélkül - a fényképezővel, és kapásból ki is akasztotta az objektív mechanikájának fogaskerekeit. Tehát akad köztük jó pár életlen. Ezennel ünnepélyes ígéretet teszek, hogy végig fogom őket újra fotózni, annak rendje és módja szerint.
Legutóbb erről beszéltünk...