Hát, engem is elért. Illetve az ezustverebet. Megkaptam a díjat, köszönöm a Nővérnek. Igen, egy apácától érkezett.

A hozzám eljutott szabályok alapján 7 dolgot kellene írnom magamról. Mivel azonban ez a blog nem rólam szól, ezért arról írok, akinek köszönhető az egész. Apámról. Előtte azonban továbbajánlanám. Szerintem a nemfelejtjük blog alkotói nagyon sokat tesznek egy igazán szép jelmondat alatt. Leginkább a családi legendáriumból származó poszt fogott meg. Remélem, elfogadjátok.

Egy rövid megjegyzést fűznék még a díjhoz: az ezustverebhez nem illik a díj logója, így azt nem teszem ki ide, de elteszem a kellemes meglepetések emlékei című fiókba a fejembe. Ugye, nincs harag?

Most pedig akkor 7 dolog apámról. Kívülről befelé, mint a hagymánál.

1. 192 cm, 89 kg - fénykorában. 12x kg a rák előtti időszakban.
2. napi 2 doboz akármi, általában piros marlboro. olvasás közben a homlokánál, miközben a kisujj-gyűrűs ujj-hüvelykujj támasztja a fejét.
3. olvasás. könyvjelzőként általában fogpiszka vagy budipapírszelet. akkurátusan letépve, a felső 7 mm kilóg. rengeteg könyv van most is így a polcokon.
4. polcok. fa. az utolsó időszakban sokszor mondogatta, hogy a faszé' nem lett asztalos. vagy ács.
5. ács. házak. sokáig azt hitte, tud rajzolni. de kiderült, hogy nem. amikor egy barátja fejből lerajzolt egy rembrandt rézkarcot golyóstollal 5 perc tanulmányozás után. de azért még építész lett. a vasbetont kegyetlenül értette és szerette.
6. főnök. a sas. aki mindent észrevesz. évekig volt a vasszerelők főnöke mindenféle németországi építkezéseken. nagyokat alkotott.
7. nagy alkotások. nagy bukások. és mindig talpra állt. egyre magasabbra mászott és egyre nagyobbat esett. a pofon mindig onnan jött, ahonnan nem várta. rák volt a jegye.