Reggel villámgyorsan elhessintettem a pormacskákat, letöröltem a mosdó fölötti tükröt, meggyúrtam a pizzához a fűszeres tésztát és megköszöntem Nanapának, hogy felszeletelte a kolbászt.
Ez eddig ezustverébileg marhára nem érdekes, ellenben megsúgom, hárman érkeztek A Múzeumtól kimondani a végső verdiktet - bolond volt-e apám. A reggeli alvásidőt kihasználva épp a padláson kutattunk, mikor a kutyák veszett ugatására kinéztem, és láttam a zöld mikrobuszból kimászó sapkás emberkéket. Egyben meglepetten konstatáltam, hogy az elmúlt három évben elmaradt összes havazás most pótolódik.
Cipőhúzás, kabátlevéltel. Megérkeztek, az olimpiai fáklyát felkaptam az előkészített tepsik mellől, és egyre beljebb vezettem őket a lakásba. Nanapa közben három másik helyett pakolt a padláson, majd mikor rájött, hogy nem érek vissza a padlásfeljáróhoz, ő is lelétrázott.
Az egyenruhákon nem volt sok mutogatni való, végignézték őket, és néhány jelentős hümmentés után engedélyt kértek, hogy majd az "egyenruhás kolléga" is tiszteletét tehesse. A kardok és tőrök egy részének a megtekintése után a hidegfegyveres kollégák is szóba kerültek, majd haladtunk tovább.
Hideg szóda, meleg szóda, kávé. Közben a numizmatikus elkezdte bogarászni a dobozokat, és néha ő is hümmentett. Szétpakolt, összepakolt, minden visszakerült - ezúton is köszönöm. Sőt, kiválogatott az asztal sarkára egy kis kupacot a javából. Mindről elmondta, hogy mi, majd egy lajtabánsági emlékéremre szerényen rákérdezett, hogy félretenném-e.
A képek között is volt pár, míg egy kifejezetten nem gyűjtött darabról - dédnagyapám egy bizonyítványa - derült ki, hogy érdekes. Emellett előkerült még pár kézzel írott dolog, pl. egy napló is.
Úgy láttam, hogy az urak nem érezték hiábavalónak a mai délelőttöt. Mint ahogy én sem.H Hogy kinek is kellene köszönni? Mindenkinek. És talán MTi-nek? :)
Legutóbb erről beszéltünk...