A mai este gyerekszempontból csendes volt, így alkalmam nyílt egy csomó könyvet és kitüntetést árverésre bocsátani (ezustvereb árverései itt érhetők el). Közben átböngésztem a szekrény alját és kipakoltam a maradék kitüntetéseket is a dobozból.
Hát, nem kicsit csapkodtam magam hanyatt. A következő pár napban a frissen felkínált érmeket lehet majd megismerni, de még maradtak apróbb csemegék, pl. anyasági érdemrend sorozat és társai...
A bányászok lassanként kifogynak, a jövő héten nekikezdek a tűzoltóknak. A bányászok közül egyébként egy komplett sorozatot megkapott a nagybörzsönyi bányászmúzeum, tessék látogatni. Azt hiszem, hogy nem fogok kérni tőlük semmit cserébe, csak egy kis sárgaréz lapot, amin az áll, hogy kinek a gyűjteményéből érkezett. Azt hiszem, ez tetszene Neki is.
Az egész árverősdiben egyébként a fotózás és a leírások begépelése a leghosszabb. A gépelés pedig egyértelműen a legunalmasabb. A fotózás egész jó lenne, ha nem vacakolnának a lámpák, és lenne időm a fehéregyensúly bogarászásával. Meg ha lenne valami szebb alátétanyagom. A jövő héten talán kanyarítok is egy adag posztót. A legélvezetesebb viszont mindenképp az azonosítás, a vadászat.
Legutóbb erről beszéltünk...